Főoldal > Győr-Moson-Sopron > Gönyűi mesternégyes

Gönyűi mesternégyes

Nem mindennapi csatárteljesítményt jegyezhettünk fel az elmúlt hétvégén a megyei első osztályban: a Beleden 4–0-ra nyerő Gönyű minden találata Böcz Antal nevéhez fűződött.

„Testvériesen” elosztva, azaz félidőnként két-két alkalommal köszönt be a feltehetően nem túl boldog vendéglátók hálójába.
– Hasonló körülmények között születtek a gólok, vagy mindegyik másként?
– Az elsőnél egy kapu elé emelt beadást két védő közül, őket megelőzve, lőttem rá és a labda a kapust érintve került a sarokba – meséli Böcz Antal, a 25 éves gönyűi csatár. – A másodiknál kaptam egy indítást a jobbszélen, a labda kettőt pattant, a másodiknál kapásból rálőttem és az a rövid felső sarokban kötött ki. A harmadiknál kontratámadásunk végén kerültem játékba, kicseleztem egy védőt és húsz méterről úgy találtam el a labdát, hogy az a kapufáról pattant a hálóba. Az utolsónál volt a legkönnyebb dolgom, egyedül léptem ki és a kapust átemelve sikerült beállítani a végeredményt.
– Hol rejtegették eddig? A mai gólínséges világban értékes az ilyen támadó...
– Talán serdülőkoromban rúgtam utoljára négyet, mesterhármasból azért több is akadt. A Győri Dózsában kezdtem tízévesen, még szerepeltem az első csapatban is a megszűnése előtt a megyei első osztályban. Jó edzőim voltak, többek között Tuifel Péter, Stark Csaba, Mörtel Béla, aztán a Dózsa után egy ideig Nagyszentjánoson játszottam, majd haza, Gönyűre igazoltam. Hatodik éve vagyok a helyi csapat labdarúgója.
– Mit jelent a Gönyűre hazaigazolás?
– Közvetlenül a pálya mellett lakom születésem óta, szinte azzal egy időben tanultam meg focizni, hogy járni is tudtam. Még a futsal sem tudott sokáig eltéríteni, pedig a Rába ETO-ban Kozma Mihály és Paco Araujo edzősködése idején ott voltam az NB I-es csapat keretében, de végül győzött a nagypályás játék. Csatár vagyok, akit időnként még ki is szolgálnak, mindkét lábamat tudom használni a pályán, s talán a példa is bizonyítja, hogy valamelyest érzem a kaput. Hogy meddig akarom folytatni? Egyelőre nem foglalkoztat a kérdés, azt tudom, hogy nagyobb csapatba már nem kívánkozom, de az Audi-gyárban meglévő munkám mellett még bőven van lehetőségem a kedvtelésemnek élni.
(Mohay Gábor, Kisalföld. Fotó: Bertleff András, Kisalföld)